Az élet egy fotóalbum , amit magunkban őrzünk . Olykor fellapozzuk , emlékeket  idézünk belőle . A ballagás napján azt gondoltam , hogy megint elmegy sok diák ,   akik közül nem sok embert ismerek/ismertem , de mégis hiányozni fognak . Nem     lesz ugyanolyan , ha végigmegyek a folyosón…  Aztán bejöttek a terembe , mind       
énekeltek , mosolyogva haladtak végig virágokkal a kezükben .                                              
Még most sem bír magával egy-két fiú . De nem is csoda , hisz ez az ő napjuk ,               egészen az övék . Az énekkar soraiból figyeltem az eseményeket (igen , meglepő        módon énekkaros vagyok) . Mind a négy osztály a helyére ment a sok lufival és          elkezdődött a műsor… a rokonok és vendégek arcán látszott , hogy már mennének a ballagókat köszönteni , vagy egyszerűen csak kezet ráznának velük . Legalábbis     ilyen érzésem volt amíg fel nem csendült egy dal . Három végzős adta elő ,                     gyönyörű volt . Ugyanis a kiáltás eljutott hozzám és úgy vettem észre rajtam kívül még elég sok ember befogadta a dalt .                                                                                                            
Ennek megörültem , nem csak állnak és várnak , valami őket is megfogta . Kattant a képzeletbeli gép , villant a vaku…  A sok mosolygó nyolcadikos diák , a vendégek és rokonok , a diákok és a tanárok mind rajta voltak ezen a képen . Ez a kép most már itt van , nálam a fotóalbumomban...

(Mikor ezt megtaláltam , gondoltam hogy még utoljára ide beteszem , remélem nektek is tetszik legalább annyira mint nekem!)

(És most egy kis poén!:)

A gyerek minden társadalmi és politikai erőfeszítés ellenére szépen nőtt , fejlődött . Nyolcadikba a ballagási ünnepségen felejthetetlen szavalattal ajándékozta meg az egybegyülteket az iskolaudvaron .....
Szabó Lőrinc , Búcsú az iskolától . Donászi Magda verse ... fordította Láng Noémi ... vágó Zöld Zsófia ... Szinkron rendező ... jahh , jahh az nem ... Készült a Zrínyi nyomdában 5000 példányban . Öööh ... Elbúcsúzunk tőled kedves iskolánk , tudjuk a haza most okos ifjakat kíván! Letesszük hát a bagót , a narkót meg a vizsgát , utána fájón búcsúzunk Viszlát! Elmegyünk innen elmegyünk messzire ... hm ... megköszönjük tanáraink munkáját , izibe . Megigérjük aztis hogy nem fogunk majd csórni , ööhh ... ööh ... öhh ... Hervadt Liliomszál szabad e locsolni ?

(Akinek ez kell irjon rám msn-en és elküldöm nagyon poén a srác:DD)

Nahh Cuppa Bájbáj
/Reni